Fogyás, kényszer, epigenetika

Fogyás. Számomra ez a szó teljesen negatív töltésűvé vált, mert látom azt, hogy mennyi ember életét keseríti meg. 

Az életmódváltás elsődleges motivációs tényezője a fogyni akarás, amelyhez társul a mérleg és mérőszalag folytonos használata, számolás.

A feszített tempó, az éhezéses állapot, az elégedetlenség pedig beindítja a vészjelzőt: előtörnek a kényszerek. Még mindig nem tűnt el a végletes kalóriaszámolás, önbüntetés, önemésztés, szégyen, fogyási kényszer. 

Sőt, egyre változatosabb variációkban ütik fel a fejüket. Elsősorban az anorexia nervosa kifejezés forog a köznyelvben, de sajnos rengeteg evészavar jelent meg az utóbbi években: a szimptómák keverednek, a variációk száma végtelen. 

A 2000-es évektől kezdve egyre több megközelítés látott napvilágot, amelyek a pszichológia tényezőkön kívül, más fizikai problémákat is felvetnek a kényszerek kezelésében. Ezek a hozzáállások kiváló kiegészítői egy általános terápiának. 

1. Jódhiány: epigenetikai megközelítés

Volt-e az édesanyánál nőgyógyászati probléma (pl. mióma, cisztásodás)

2. B1-vitamin vészes hiányának kérdésköre

3. Nehézfémek felhalmozódása az agyféltekékben (higany, réz): epigenetikai háttér 

4. Terhelt, telített máj: alkoholista szülő, vegyi anyagokkal terhelt, dolgozó személyek (epigenetikai tényezők feltárása). "Éhező máj"-szindróma.

5. Cirkadián ritmus felborulása: 24 órás biológia óra helyreállítása, leptinszint eltolódásából fakadóan

6. Fertőzések és az agysejtek állapota: adaptálódott problémákat takar korábbi fertőzések martalékaként értelmezhető.